Előszó
Egy gyermeknek, minden csoda amivel találkozik. Az újszülött tágra nyílt szemekkel nézi a kezét, mikor felfedezi, és mozgatja. Észreveszi, hogy fogni tud vele. Saját arcát, majd a kiságya fölé akasztott apró figurákat. Figyelmesen nézegeti az őt körül vevő tárgyakat a szobában, a felnőtteket akik mellette vannak. Minden új dolog amit meglát, számára egy csoda.
Köszönettel tartozom mindenkinek, akik gyermekkoromban bővítve az ismereteimet, egyre újabb csodákat hoztak az életembe, hogy ami körül vesz minket az egy csodálatos világ. Amiben élnünk kell, ahol mindennek és mindenkinek szerepe van.
Ahol tisztelettel és alázattal, sőt szeretettel kell viszonyulni mindenhez, és mindenkihez. Általuk tágult a világom. Minden amit tőlük akkor kaptam, meghatározó lett felnőtt életemben is. Alakítottak és formáztak engem. Azt, hogy mivé, milyen emberré váltam, nem tisztem megítélni. A környezet, a családom, az ismerőseim biztosan megteszik azt. Lehet dicsérően, lehet elmarasztalóan. Valami módon mindenképp. Kialakult véleményük van rólam, mint ahogy nekem is róluk.
Sokan azt vallják, hogy mások ítélete nem számít. Legyél mindig önmagad. Szerintem ez kevés, mert könnyen az önhittség állapotába kormányzod magad, és az önteltség már gyarló emberi tulajdonság. Társai a kivagyiság, a zsugoriság, ami már szívtelenségig fokozódhat.
Én azt mondom, hogy legyél mindig, minden körülmények között ember. Ember akiben benne van az isteni szikra, aki minden gyarlósága ellenére is próbálja a csodákat befogadva, emberként élni az életét. Olyanfajta ember, mint Jézus, aki
Istenként emberré lett, hogy tetteivel, minden cselekedetével, és tanításaival örök példát mutatott mindenkinek arra, hogy miként kell élni. Elfogadva és gyakorolva a jó és a szeretet érzését, hogy hasznos legyen ebben a csodálatos világban. A maga helyén tegyen meg mindent amire képes, önmagáért, a családjáért, mindenkiért
Legyél mindig igazat mondó, ami mindennek az alapja. Ha így van, akkor már nem éltél hiába.
Szerző.
